A szép zene és a harmonikus művek elképzelhetetlenek két összetevő nélkül: a hang és a ritmus nélkül. És míg a hangot a hangszerek hozzák létre, a ritmus meghatározására pontos eszköz szolgál — a metronóm. Segít a zeneszerzőknek és az előadóknak, hogy jobban érezzék egy mű belső lüktetését, és egyenletesen tartsák a tempót. E nélkülözhetetlen segítő története csaknem öt évszázadra nyúlik vissza.
A metronóm előfutárának Galileo Galileit tartják. Természetesen semmi köze nem volt a zenéhez, de már a 16. század második felében megértette az inga elvét: felfedezte, hogy a kilengés amplitúdója nem befolyásolja a ritmust, és hogy az inga egyenletesen, azaz izokrón módon leng. A következő két évszázad során több feltaláló is továbbfejlesztette ezt a gondolatot:
Maga a találmány azonban Johann Nepomuk Mälzelé, aki 1816-ban szabadalmaztatta a készüléket. Ez a német származású zenész nem annyira szerzeményeivel, mint inkább mérnöki teljesítményeivel vált híressé. Ludwig van Beethoven barátja volt, hallócsövet készített neki, és kitalálta a mai szintetizátorok egyik elődjét is. Mälzel sorozatban gyártotta a metronómokat, és olyan formát adott nekik, amelyet a mai napig ismerünk. Nem véletlen, hogy a klasszikus inga-metronómok mind a mai napig viselik az „M. M.“ („Mälzel metronómja“) feliratot, mögötte a tempó számával.
Bár az első metronóm a mai mércével mérve is nagyon jó volt, a tudomány nem állt meg: a kutatók igyekeztek hozzátenni valamit a magukéból, és tökéletesíteni. Ezt a zenészek érdekében tették, hogy tempókat rögzíthessenek, ritmusokat hangolhassanak, és olyan zenét játszhassanak, amely magával ragadja a közönséget:
A próbálkozások mégsem voltak mindig sikeresek: a szakértők egyetértenek abban, hogy Mälzel metronómját soha nem sikerült felülmúlni. Az ok egyszerű: a készülékeket olyan mérnökök építették, akik keveset értettek a zenéhez és ahhoz, hogyan kell megadni a ritmust, míg Mälzel egyszerre volt mechanikus és zenész, és mindkét világot értette.
A modern metronómok megjelenése szorosan összefügg az elektromossággal. A 20. század közepén megindult a Franz-készülékek gyártása, amelyekben Mälzel modelljét tökéletesítették. Ez a gyártás a múlt század végéig tartott; a metronóm bármilyen felületen működött, és többé nem akadt meg. Az elektronikus metronómok még kompaktabbá, pontosabbá és sokoldalúbbá váltak: sok közülük hangolóhangokat, különböző ütemfajtákat és az első ütésre állítható hangsúlyt is kínált.
Ma a zenészeknek már semmilyen ingára nincs szükségük: a ritmus megadásához elegendők az online szolgáltatások, és külön felszerelést venni felesleges. Portálunk lehetővé teszi, hogy a metronómot teljesen ingyen használd: csak állítsd be a tempót percenkénti ütésben, és nyomd meg a „Start“ gombot. Az összes sebesség áttekintését a tempótáblázatban találod, a legfontosabb formákat pedig a metronómtípusokban mutatjuk be.